Avonlea kanadai falucska népe felbolydul: vajon mi indíthatta a besavanyodott agglegényt, Matthew Cuthbertet, no meg kardos nővérét, a háztartást parancsnoki szigorral vezető Marillát, hogy árva gyereket fogadjanak tanyájukra? Bizony, a szorgalmas, puritán testvérpár fölött eljárt az idő - segítségre van szükségük, és ki lenne erre alkalmasabb, mint holmi apátlan-anyátlan legényke, aki örül, ha fedelet kap a feje fölé? Mekkora aztán Matthew meglepetése, amikor a várt legényke helyett egy pulykatojásképű, vörös hajú leányzó várja, szerény bőröndjén üldögélve, hogy örökbefogadója megjelenjen... Matthew legszívesebben azonnal visszaküldené, Marillától sem várhat sokat a jövevény, aki, mint kiderül, az Anne névre hallgat. Vissza is penderítenék menten, ha a különlegesen fejlett szókinccsel rendelkező, jég hátán is megélő kis árva lány, akit jócskán cibált már az élet, és alapos ismereteket szerzett a felnőttek világáról, ki nem vágná magát a kutyaszorítóból, és lány létére nélkülözhetetlenné nem tenné magát a derék, idősödő testvérpár életében... Persze az út a kölcsönös megértéshez, mi több: a szeretethez ugyancsak rögös, de a talpraesett kislány sikerrel végigjárja: segíti ebben élénk képzelete és az, hogy a világot szépnek és megjavíthatónak látja.
Milliószor olvasott drága könyvem, utoljára nem is tudom hány éve lehetett a kezemben, mindenesetre a napokban akartam valami szórakoztatót olvasni és hát erre esett a választásom. Kíváncsi voltam, hogy még mindig meg tud-e nevettetni. Körülbelül 10 éves lehettem, mikor egy karácsonyra megkaptam és szégyenszemre félreraktam, majd sokszor elkezdtem, de mindig csak az első oldal feléig jutottam. Azután egyser elővettem és utána le se tettem... Soha nem nevettem még annyit könyvön, mint ezen és most sem okozott csalódást, sőt újabban meg is ríkatott, amin kicsit meglepődtem, de mostanában amúgy is érzelgős lettem valamitől... Szóval azt hiszem, az elég nagy dolog, ha 20 évesen ugyanúgy hat rám, mint 10 évesen és még valami pluszt is ad. Bár lehet, hogy én vagyok még mindig gyerek, nem tudom.
Azt hiszem az ajánló nem igazán felel meg a történetnek. Az idős testvérpár, a szigorú Marilla és a félénk Matthew valóban egy kisfiút akar magához venni az árvaházból, hogy segítsen a gazdaságban. Tévedésből azonban egy 11 éves kislány érkezik Matthew nem kis rémületére, akit nincs szíve visszaküldeni. Úgy gondolja, majd Marilla elintézi a dolgokat. Igen ám, de maga is meglepődik, hogy milyen jól szórakozik az egyfolytában csicsergő Anne társaságában, aki ujjong, hogy végre otthonra lel és ez utat talál Matthew szíve felé, aki Marilla nem kis megrökönyödésére meg szeretné tartani. Anne kétségbe esik, mikor kiderül, hogy helyette egy kisfiút vártak és a hőn áhított otthon reménye szertefoszlik... Végül úgy alakulnak a dolgok, hogy Anne a Zöldmanzárdos-házban marad és a könyv végére sem Marilla, sem Matthew, száz fiúért sem adná. A szeretetreméltó és szeretetre éhes, mások által furának bélyegzett kis lény végre hús-vér igaz barátnőre talál, akivel sok-sok boldog percet töltenek együtt és álmokat szőnek a Kísértetjárta Erdőről vagy épp a Driád fürdőjéről. Az iskolában is szépen szerepel, fej fej mellett osztályelső Gilbert Blythe-tal, akivel a heves vérmérsékletű és hiúságában "porig alázott" Anne évekig haragot tart, de a fiú kitartó kérlelése végül meghozza gyümölcsét. A félénk Matthewról kiderül, hogy milyen szeretetteljes és rajong az ő Anne-jéért, de még Marilla is megpuhul a végén.
A gyönyörű leíró részeket olvasva mindig elfog a sóvárgás, hogy bárcsak 100-150 évvel ezelőtt születtem voltam azon a csodás vidéken. Igaz, hogy nem volt női választójog és egyéb jogok, de annyi más gyönyörűség volt, ami megérné. Anyukám vidéki lány, így a fél életem Szegedhez közel, egy kis faluban töltöttem a Mamáméknál. Imádom ennek a könyvnek a természetközeliségét és a drága, jó Matthew az én Tatámra emlékeztet.
Az Európa-kiadó féle változatot részesítem előnyben, ami pedig a filmet illeti... arról nem mondanék semmit.Hát nem lehet gyönyörű itt élni??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése