"Amelyik ház arra épül, hogy otthona legyen egy családnak, és úgy épül, és azok építik, akik otthont akarnak belőle maguk köré: abból a házból otthon lesz. És jó otthon lesz, és sokáig lesz otthona sokaknak: férfinak és asszonynak és gyermekeknek és gyermekek gyermekeinek. De amelyik ház nem úgy épül, és nem arra épül, érted - és itt Vénség fölemelte a fejét, és egyenesen az asszony szemébe nézett -, az olyan házba hiába jön asszony, az olyan ház nem lesz hosszan tartó békés otthona senkinek."
Nem tetszik. Én nem hiszem, hogy a világ ilyen lenne. Miért lenne minden asszony Nuca ellensége? Miért az asszonyok? Csak a férfiak érthetik? Úgy. Hát ez nagyon nem tetszik. Aztán az sem tetszik, hogy az előző részben még kék volt a lány szeme, most meg zöld. A gyereké meg megint kék. És az elején olyan, de olyan nagyon hiányoltam Nátut, de aztán ahogy peregtek az események, lassan belenyugodtam, hogy nincs Nátu. Nem, nem kedveltem meg Gáspárt, de volt helyette Birtalan, Iván, Dumitru (aki mindig bizalmatlanságot keltett bennem), Vénség, az asszony és a gyermek. Nuca és a kicsi Gáspár. És amikor már éppen kezdtem elfelejtkezni Náturól és belenyugodtam, hogy a kunyhó a Komárnyikon az úrfi és a leány otthona, hát legyen. És megszületett a gyerek is, végképp úgy éreztem, hogy most talán minden rendben. De nem. A végén megint jött a Halál. Gáspárt megölte a sebhelyes. Tudom, most a lényeget árultam el, de ez hozzátartozik az érzéseimhez. És engem sosem zavart, ha valaki elmondta mi fog történni, akkor is ugyanolyan izgalommal vártam. Mert nem mindegy, hogy mi Hogyan történik. Nos igaz ezt nem vártam, de nem bírtam és mikor már kábé ott jártam, belelapoztam. Én nem hiszem, hogy ennyi rosszat el tud viselni a világ egy helyen, egy időben. Ennyi hűtlen asszonyt és ennyi gyilkost. És lám kiderül, hogy a gyilkos is lehet ember. De nem fér a fejembe Vénség miért ölte meg az istállómestert. Mert az elcsábította a feleségét és közben a patikáriuskisasszonyt akarta feleségül venni? És aztán. Az asszony szerette az istállómestert. Hm. Sunyi volt ez az asszony. Nem szeretem. Az istállósmester pedig a patikuskisasszonyt készült feleségül venni. De hogy minek kellett megölni? Brr. Összeilletek. Az asszony meg az istállómester. Mert az is sunyi volt. Mert talán nem is ember már. Sőt egészen biztosan nem. És lesz elszámolnivalója Istennel, vagy akárkivel. A sorssal, az élettel, az emberekkel. Mindegy. Lesz.
Az is kiderül, hogy az úrfi is csak játéknak tekinti Nucát. Szállásnak. Meg is lesz a veszte. Nuca szíve elfacsarodik a fájdalomtól, de mivel szereti, kitart mellette.
Az sem tetszett, hogy Dumitru válogatás nélkül öli a farkasokat. Igen, ők vették el mindenét. Legalábbis fizikálisan. De Nem azokat a farkasokat öli, akik ezt tették, hanem a többit. Hát ha egy ember tette volna, akkor az összes embert ki akarná-e irtani? (Sajnos az a gyanúm, hogy igen...)
Kiderül az is, hogy nem Tóderik Nuca apja. Tóderiket nem szerettem. A másik sem jobb, de valamivel szimpatikusabb. És az is érdekes volt még, hogy Sánta Mártontól nem esett teherbe, jó persze, öreg. De annyira még nem.
És a végén, miután az úrfi meghal, az úr még elrabolja a gyereket. Mert benne folyik az Éltetők utolsó vére. Csupán azt nem értem, ha Nuca boszorkány és bárkit meg tud ölni, akkor miért nem őt öli meg?
De mindezekkel együtt megszerettem őket. Mindet. Mert ismertem. Tudtam, mikor mire számítsak.
Kíváncsi vagyok a folytatásra, kíváncsi vagyok, mit lehet még erről kitalálni, mit lehet még ebből a lányból kiszedni, a múltról vagy a jövőről... De egyáltalán nem tetszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése