Igor Malev, a dúsgazdag orosz vállalkozó csak egy dologra tud gondolni: egykori feleségére, Ewára. A férfi jóképű és gazdag, ám mégis boldogtalan, mert társa évekkel ezelőtt elhagyta egy divattervezőért. Csalódását Igor máig nem heverte ki, s bármi áron vissza akarja hódítani szerelmét. A cannes-i filmfesztiválra készül, mert úgy tudja, hogy Ewa is ott lesz - új férje oldalán. S a mértéktelen luxusban lubickoló Szuperosztály tagjai között, a győztesek és a modern élet hedonista játékainak világában megkezdi 24 órán át tartó erőszaksorozatát. Igor maga a vibráló és jéghideg intelligencia, ezért a kibékülés sem lehet mindennapi. Megígérte, hogy egész világokat fog elpusztítani azért, hogy közel kerülhessen szerelméhez. És az ígéreteit mindig betartja...
Paulo Coelho mesterien bonyolítja történetét. Tizenkettedik regényében sokkoló képet fest a csillogás iránti vágy uralta világunkról, megmutatva e mértéktelen rajongás borzalmas következményeit. Felkavaró regény a hatalom és a siker hajszolása miatt meghiúsult álmokról.
Velem van a baj, hogy mostanában csak olyan könyvekbe akadok, amik nem nyerik el a tetszésemet? Pedig két egyik legkedvesebb írómról van szó. Először A funtineli boszorkány okozott csalódást, most pedig ez.
Ez a könyv a szerelemről, a küzdelemről és az akaratról szól. Gondoltam én. Hát tévedtem. Az abszolút önzőségről szól. Igor, hogy visszaszerezze szerelmét, Ewat egyetlen nap leforgása alatt, 24 órán belül hat embert öl meg! És ő ezt egy magasabb célért elkövetett áldozatnak hívja! Ami pedig a legjobban fellázított az az, hogy ezt mindenféle következmény nélkül; a nap végén felszáll magánrepülőgépjére és visszautazik Oroszországba, mintha mi sem történt volna, már nem hiányzik neki Ewa, megnyugodott. És ő ezt magasabb célnak nevezi, ráadásul úgy érzi Isten nevében követi el ezeket a gyilkosságokat és ráadásul úgy gondolja, hogy megváltja őket a földi szenvedéstől. Pedig azoknak az embereknek joga van az élethez vagy a választáshoz és igaz, hogy a Szerelem a lehető legnagyobb dolog, amiért valaki harcolhat és meg is kell tennie, de nem mások árán! Semmi joga a többi élőlényt a maga céljaira felhasználni! Első áldozatát, a portugál lányt angyalnak véli, aki helyesli tettét és egyengeti útját, pedig Ő valóban Hazudott neki. Ewat gonosznak titulálja és bemagyarázza magának, hogy a luxusért és csillogásért hagyta el, nem jön rá, fel sem merül benne, hogy azért, mert házasságuk idején is ölt embereket, csak mert egy Ewaval kettesben töltött vacsora közben megzavarták, ahelyett, hogy hagyta volna, hogy a pincér kikísérje az alakot. És magát, mint jótevőt tüntette föl, aki a másvilágon egy jobb életet biztosít a szenvedő halandónak.
A rendőr örül a bűntényeknek, mert ezzel szakmai előremenetelét reméli, de ahelyett, hogy az ügy megoldásán fáradozna, a hírnévről és dicsőségről ábrándozik.
Mindezek mellett túl sok az egybeesés. Tudom, hogy ilyen a való élet, de ez itt egyáltalán nem élethű. És a sok egybeesés annak a következménye, hogy rengeteg szálon fut az esemény.
Azt hiszem a könyv hűen ábrázolja a fanatizmust. A minden téren jelen levő fanatizmust.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése