"Jó vagy és szelíd. Szeretni akarsz, és halált osztogatsz. Nem érzed a gyűlöletet, aminek eszközéül jöttél erre a földre. Terméketlen maradsz, mint a tűzliliom, aminek illata megöli a legyeket. Ha életet hoznál mégis a világra, magad ölnéd meg azt is , és nem tehetnél róla. Borzalmas írás van a tenyereden, leány... és az írások ellen nem tehetünk semmit. Te vagy a bosszú angyala, akinek boszorkány a neve... szép és borzalmas a sorsod, félelmetes és gyönyörűséges... kívánságod parancs a poklok hatalmasai előtt, vágyad beteljesül, mielőtt kimondanád... gyűlöleted vért és tüzet teremt, s csókod nyomán kinyílik a halál..."
Könyvhetes szerzeményem egy röpke éjszaka alatt kiolvastam. Képtelen voltam letenni. Soha, de soha ilyen szomorú könyvet még nem olvastam! Pedig jó páron túl vagyok már, nem egyen potyogtak a könnyeim, de ez más. Nem sírtam, egyetlen könnycsepp nem csordult ki, de még csak nedves sem lett a szemem tőle. Ez valami olyan mély, csendes szomorúsággal töltött el, amit nem tudnék elmagyarázni vagy leírni. Mikor már a vége fele jártam, azon gondolkodtam, hogy ezt a könyvet nyomban el kéne adnom, vagy elcserélni, vagy akármi, de nem lehet ott a polcomon, mert ott lebeg a rossz aurája...Most már azért megenyhültem. Bár nem hiszem, hogy még egyszer az életben hozzányúlok és ha lesz adandó alkalom, hát lehet, hogy szívesen túladok majd rajta. Nem tudom. De nem. Szívesen biztos nem. Mert egy könyv. És mint könyv szívemhez nőtt. Mert története van. Mint egy állat. És hozzám tartozik, főképp, mert hozzám tartozik. Babe nagyon oda volt ezért a könyvért, ezért választottam ezt. És tényleg, olyan szépen indult az egész. Igaz, előtte elolvastam a hátulján az ajánlót, de mikor ténylegesen nekikezdtem az olvasásnak, már nem emlékeztem a baljóslatú szavakra, mert teljesen belemélyedtem. Mégis amikor a baltával Nuca, az urszubeli leány kettécsapta a vadászkutya fejét, na onnantól viszolygással viseltettem iránta. Megölte az őzet. De ezért még nem csapom ketté a fejét, hisz az is egy kis állat!! És Csobánt is meglőtték! Borzalmas, az egy borzalmas rész benne, és onnantól rossz minden. Nátu, miért pont Nátu, miért kellett meghalnia??? Annyira megkedveltem, és Gáspárnak már a neve sem illik a környezetbe és... nem tetszik. Miután végeztem nagyon, de nagyon rossz érzés volt bennem. Nem is akartam belekezdeni a következő részből. Mert az a szerelemotthonról szól és feltételezem Nucával és Gáspárral, de nem Nátuval!! Mikor a képbe került, már dédelgettem magamban a képet, hogy a második részben ott lesz és építik Az Otthont. De nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése